Modern egészvászon kötésben.

Szalézi Szent Ferenc püspök a Tridenti Zsinat utáni katolikus megújulás egyik legnagyobb hatású alakja. Fő műve, az 1608-ban írt Filótea négyszáz év múltán is a legolvasottabb egyházi művek egyike. Nyelvezetét a barokk kor gazdag képi világa jellemzi, de a bibliai vonatkozások és parabolák mellett a korábbi századok klasszikus vonásai is felfedezhetők benne. Előtte jár korának abban, ahogyan a lélek titkait felfedi, s kortársai életvitelét, önáltatásait leleplezi. Szól a gazdagságról, az akkoriban eluralkodó tánc- és szerencsejáték szenvedélyről, az imádságról, az erényekről, a helyes beszédről és az öltözködésről, s mindezt úgy, hogy bár határozott véleményt fogalmaz meg, mégis szelíd pásztorként vezeti olvasóit a „jámborság útján”.
A szent püspök maga így vall egy levelében a mű keletkezéséről: „E munka nem készült előre kieszelt terv szerint. Egyszerű emlékeztető csupán, amelyet egy szép lélek számára összeállítottam, aki a vezetésem alatt áll.” Ám a Filótea ennél jóval nagyobb utat futott be a századok folyamán. Sokak lelki vezércsillaga lett, s ma is bátran adhatjuk azok kezébe, akik – IX. Pius pápát idézve – a keresztény tökéletesség biztos és mindenkinek járható útját keresik, de azoknak is, akik a barokk francia nyelvű irodalom egyik klasszikusát látják benne.

A borító a 4. kiadás borítója. Javított, hajtásoknál papírcsíkkal ragasztott.

"Ismerni szeretnélek, ismerni, úgy, amint Te, én ismerőm, ismersz engem. Te vagy lelkem erőssége. Menj be  lelkembe,  igazítsd  magadhoz,  hogy  szeplőtelenül,  redőtlenül a tied lehessen. Ebben reménykedem, ezért beszélek, ez a remény az én egyetlen igazi örömöm. Ami azélet egyéb dolgait illeti, az a szabály, hogy rendesen egy könnyet sem érdemel amit keservesen megsiratnak, s keservesen siratni kellene, ami után könnyet sem ejtenek...."