"A magyarok ellen az volt a mondvacsinált vád, hogy fegyveresen segítették a németeket a falu térségében 1944. szeptember 4-én kibontakozott román–német katonai összecsapásban. Ezt megelőzően Románia 1944. augusztus 23-i átállása nyomán a szovjet és a román csapatok gyors előrenyomulásba kezdtek, szeptember 2-án pedig román csapat fészkelte be magát Szárazajta térségében. Az egység két nap múlva egy visszavonuló kisebb német csoporttal tűzharcba keveredett, az összetűzés mindkét oldalról áldozatokat követelt, néhány szárazajtai román lakos pedig a helybeli magyarokat tette felelőssé tizenhárom román katona életéért.

Sepsiszentgyörgy szeptember 8-i elestét követően a román csapatok vissza­tértek és a szovjetekkel közösen újra megszállták Szárazajtát, de nincs adat arról, hogy ezek a helyi magyarokat vétkeseknek találták volna az elesett román katonák ügyében. A magyarok vétkességét az 1954-ig elhúzódó ún. Szárazajta-per során meghallgatott román katonatisztek, illetve román katonai források sem tudták megerősíteni. A feltevések, a hallomásból szerzett információk, valamint a korábbi sérelmek viszont elegendőknek bizonyultak ahhoz, hogy a Gavril Olteanu vezette brassói Maniu-gárda néhány szárazajtai román lakos közreműködésével 1944. szeptember 25-én éjszaka megtervezze, majd másnap reggel végrehajtsa a vérengzést."
(Benkő Levente
Intés a gyűlölet ellen című írása nyomán
 (Háromszék, 2020, július 10.)

Kissé megsárgult lapokkal. Gerincén kis hiánnyal. 

Az Osztrák-Magyar Monarchia területén kialakult utódállamok közt Magyarország és Csehszlovákia a két szélső póluson helyezkedett el. A történeti magyar állam megszűnt; nemzetiségi régiói mellett a szomszéd országokhoz jelentős magyar többségű területek, városok kerültek; az ország gazdaságát, közlekedési, kereskedelmi hálózatát, közigazgatási rendszerét, hadseregét nagyfokú káosz jellemezte. Az 1918-1919. évi forradalmak, a szomszédokkal folytatott fegyveres harcok, nem kevésbé a nemzeti célok tisztázatlanságai az új szomszédokkal való kapcsolatteremtést is megnehezítették. Ezzel szemben a történeti Cseh- és Morvaország az újonnan alakult Csehszlovák Köztársaságban, az 1918 előtti Magyar Királyság szlovák és kárpátalji rutén régiójával is kiegészült. A köztársaság gazdasági, politikai és katonai ereje alapján egyaránt a Duna-táj legerősebb államának számított.

A ​modern tudomány képviselői közül kétségtelenül Carl Gustav Jung /1875-1961/ volt az a személyiség, aki először merte komolyan venni az alkímiát, s aki ugyanakkor a legnagyobb figyelmet is szentelte neki. E komolyságot és figyelmet semmi sem mutatja jobban, mint az a több mint kétezer oldal, amelyet Jung – mind mennyiség, mind minőségi életművéből az alkímia tanulmányozásának szentelt. Jung óta már tudományos oldalról sem lehet az alkímiát pénzsóvár aranycsinálók áltudományos hókuspókuszának minősíteni. Ma már mindenkienk illik tisztában lenni azzal, hogy az alkímia – amely komolyan vette a jézusi parancsot: „Legyetek… tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes!” – maga a scientia perfectionis, a tökéletesség tudománya, s tulajdonképpeni mivolta a modern tudományok közül nem annyira a kémiával, mint inkább a pszichológiával rokonítja.