keret: 81 cm x 47 cm  A térkép mérete kb.44 x 35 cm.

Érvénytelenített könyvtári pecséttel.

Előszó a magyar kiadáshoz:
TESTVÉRNEMZETEM FIAI!
Fiatal fiu voltam még, mikor egy magyar embertől szépséges piros-fehér-zöld kokárdát kaptam. Nagyon becses ajándék volt ez nekem, mert akkor nálunk még tilos volt a cserkészmunka, sőt az oroszok azt sem engedték, hogy zászlórudainkon a mi kék-fehér lobogónk lebegjen. Az a kis szalag üdvözletet hozott nekem a puszták távoli országából és üzenetet egy szabad népről, amely a mi testvérnemzetünk. Mikor ránk felvirradt a szabadság napja és keresztes zászlónk ismét büszkén lobog, cserkészetünk virágzik, akkor Rátok következtek súlyos szenvedések. Bizony könnyek vegyültek emiatt a mi örömünkbe is. Köszöntelek Titeket innen a távolból és boldog vagyok, hogy nem lankad hazátok jövőjébe vetett hitetek és boldog vagyok, mert Veletek együtt én is hiszek Magyarország feltámadásában. Ez az igénytelen kis könyv abban az időben született meg a kék vizü finn tavak mellett egy fehér házikóban, mikor a gyászhírt kaptam Debreczeni Ferenc cserkészvezető barátom haláláról. A hir nagyon megrendített s ebben a kedélyállapotban irtam meg a kisfiú halálküzdelmét. Bizony az élet komoly, de fönséges is, mig ifjúságunkat a cserkészetben élhetjük Istennek, hazánknak és szeretteinknek. Kedves Olvasóm, hiszen Te is cserkész vagy, - itt a balkezem, - fogjunk kezet, - Isten áldása kisérjen egész életedben!

A tél folyamán „Magyarország és szomszédai” címmel egy németnyelvű kötet jelent meg Gál István szerkesztésében. Aki a szerkesztő nevét ismeri és tudja róla, hogy markáns képviselője harmincas éveink egyik jellegzetes törekvésének – mely a magyarság és szomszédai európai szerepét akarta tisztázni –, mindjárt sejthette, hogy ez a könyv a Magyarország körüli európai világnak egy bizonyos magyar szempontú, összegező felmérése, melyet a háború ötödik évében jónak láttunk egy elterjedt, idegen nyelven közzétenni. /Mikecs László, Hitel, 1944. 4. szám/

V. Kovács Sándor (1931-1986) "Nem volt könnyen megnyíló ember; nem sokan tudták, hogy e zökkenőtlen pályfutás is hozott neki bántódásokat, néha jogos, néha túlérzékenyen magára vett sérelmeket..."

Vajda László (Bp., 1909. febr. 21. – Szeged, 1968. febr. 21.): irodalomtörténész. A bp.-i egy.-en szerzett magyar–latin szakos tanári oklevelet 1932-ben. 1934. márc.-tól tanár Kisvárdán. 1946-tól a debreceni egy.-i gyakorlógimnázium tanára, 1949-től haláláig a szegedi Pedagógiai Főisk. magyar irodalmi tanszékének tanszékvezető tanára volt. Közben 1955. okt.-től egy évig a Szegedi Egy. Könyvtárában működött docensi címmel a folyóiratosztályon. Kiváló irodalomszervező, 1945 után ő indította meg az első vidéki folyóiratot, a debreceni Holnapot. 1931-től számos irodalomtörténeti és irodalompedagógiai tanulmányt publikált. Sokat foglalkozott Móra Ferenccel, cikkeket írt róla, 13 kötetben sajtó alá rendezte összegyűjtött műveit (Bp., 1958–67) és bibliográfiát állított össze működéséről.

 Tartalom
Holnap 3
Balogh László: Bűvöletben (versek) 7
Mikó Zoltán: Ütőn (versek) 11
Varga Imre: Megtérés (versek) 17
Kiss Kálmán: Rilke és Goethe (műfordítások) 25
Asztalos Sándor: A gyermek (elbeszélés) 31
Vajda László: Szövegelemzés 49
Vajda László: Vajthó László 65
Varga Imre: Móricz Zsigmond ébresztése, Magyarok, Újhold, Fórum 69
Csenki Imre: A magyar zenei jövő 77
Varga Imre: Parasztságunk és a művelődés 87