Bp. II. Fő u. 69. +36 30 568 8225 / +36 30 353 6085
„Naszreddin Hodzsa a teaházak sorában kiválasztotta a legnagyobbat és a leglátogatottabbat, ahol nem volt sem drága szőnyeg, sem selyemvánkos, felment a lépcsőn, és maga mögött húzta szamarát is, ahelyett, hogy kint az állófához kötötte volna. Csodálkozó csend fogadta, de ő nem esett zavarba. Úti tarisznyájából kivette a Koránt, amellyel előző nap búcsúzóul ajándékozta meg az öregember, és kinyitva szamara elé tette. Mindazt lassan, nyugodtan cselekedte, arcizma se rezdült, mintha az lett volna a dolgok rendje. Az emberek a teaházban összenéztek. A szamár patájával koppantott a visszhangzó fapadon. – Már? – kérdezte Naszreddin Hodzsa és fordított egyet. – Észrevehető haladást mutatsz. Ekkor a kedélyes, pocakos gazda felkelt helyéről, és Naszreddin Hodzsához lépett. – Hallgass csak idej, jó ember. Mit gondolsz, a szamaradnak itt a helye? És miért tetted elébe a szent könyvet? – Hittudományra tanítom – válaszolta Naszreddin Hodzsa zavartalanul. – Már a Korán végén járunk, és nemsokára áttérünk a Sariatra.”
A borító a gerinc en szakadt, javított.