Skultéty sokat dolgozott és sokat tett nemzetéért, a tárgyilagosság azonban meg fogja állapítani róla, hogy 1918 óta ez az éles logikájú egyéniség nem találja meg helyét, ide-oda hányódik és azóta megjelent írásai az ellentmondások tömegét foglalják magukban és az önmeghasonlás keserűségében lázadoznak. [...]
Skultéty... azt hirdeti, hogy a csehek és a tótok az őshazából közösen indultak el nyugatra, azonban mindig hangoztatja, hogy nyelvük különállóan fejlődött, mert mihelyt elhagyták őshazájukat, soha többé nem is kerültek össze. Nagymorvaország tót volt és rajta kívül teljesen különállóan alakult és fejlődött a cseh állam, mely igen rövid időre, Szvatopluk idején, volt Nagymorvaországgal függő viszonyban.
Füzete eddigi, a magyarságra vonatkozó írásainak mozaikszerű komprimációja, mely a mostani csehtót nemzetegységen alapuló állapotok dicséretével van átszőve. Tarka egymásutánban pergeti le a 19. század magyarosító politikája elleni közismert és a folytonos használatban elcsépelt adatokat és szemrehányásokat.... /Steier Lajos  Magyar Szemle/